2. Fejezet -Mennyország

Meleg fuvallatok, gyönyörű mesés tájak, angyalok és más gyönyörű teremtmények, élő helye volt a mennyország. Ezzel csak egy probléma volt. Utáltam az egészet.
Unalmas volt, és általában az itt élő elfek, és tündék mind fennhordták az orrukat. Pedig mi  felettük álltunk.
-Kevin  kérlek én ezt nem bírom-akadtam ki - még a földön is nyugodtabb az élet.
-Felejtsd el. Én nem megyek oda le.-tiltakozott, ezért elkezdtem kiskutya szemekkel nézni rá. -Ne csináld. Na jó. Menjünk.- magasba emelkedtünk, és a földre szálltunk. Találomra kiválasztottunk, egy földrészt és aszerint formáltuk külsőnket.
-Huhh de szexy vagy -röhögtem képen Kevint.
-te sem panaszkodhatsz. De most merre? Este tíz óra.
-keressünk egy szórakozó helyet? - ajánlottam fel, mire csak bólintott egyet. Egy menő helyet szúrtunk ki. A neve Kék Hold. Hamar bejutottunk , hatalmas tömeg volt bent. Könnyű volt elvegyülnünk. Rengeteg nő dörgölőzött hozzánk, de egyik sem keltette fel az érdeklődésem.
-Érzed?-fordult felém Kev. -egy démon van itt.
-Ne foglalkozz vele. Nem ezért vagyunk itt-feleltem. Bár valami a mellkasomba  furcsán bizseregni kezdett. Szememmel végigpásztáztam a terepet. Kerestem valakit, de nem tudom kit. Aztán a pultnál megláttam. Messziről kitűnt a többiek közül. Haja a derekát súrolta, ruhája vérvörös volt, mely kiemelte csodás fenekét. Az arcát nem láttam mivel eddig háttal volt, de mintha megérezte volna, hogy figyelik. Amint megfordult megállt a vér az ereimben. Gyönyörű volt. Nem evilági. És ekkor minden darabokra hullott. DÉMON! Ez mi sem igazolta jobban, mint az az ördögi mosoly miután felfedezte, álcánk mögötti valódi személyiségünket. Intett egyet majd köddé vált.
Éreztem nem most láttam utoljára.

1 fejezet. -Alvilág

Sivár,kietlen pusztaság mindenhol. Az ég mint mindig vörösen ragyog, akár éjjel, akár nappal van. Az alvilág hatalmas, és én mégis unatkozok. A lelkek kínzása nem hozza már a várva várt érzést.
-Zelooooooo-nyújtottam el társam nevét.
-Igen? Mi a baj?-kérdezte rögtön
-Unatkozom. A nagyfőnök nem ad munkát.-hisztiztem mint egy földi halandó.  Igazából csak nemrég kezdtem el, a halandókat figyelni unatkozás céljából.
-Danbi hagyd abba! A falra mászok a hülyeségeidtől. Az alvilág retteg tőled de te mégis hisztizel mint egy cafka-üvöltött rám Zelo. Csak felvont szemöldökkel néztem rá. Mire felfogta mit is tett.
- Úgy látszik nem mindenki retteg tőlem-feleltem hidegen. -elmentem majd jövök.
Tudtam, hogy igaza van. De fájt, hogy
pont ő bánt a szavakkal. A kastélyom előtt ott állt hűséges sárkányom Belzebub. Fekete és arany színben pompázott. Egyedi volt. Egyetlen egy sárkány sem érhetett a nyomába. Ő volt a legerősebb és leggyorsabb.
-Hova hova asszonyom? -bukkant fel a semmiből Taemin a kicsinyke imp.
- A felszínre. Megyek elcsábítok pár buta halandót, és megszerzem a lelküket.-vontam vállat majd Belzebub hátára ugrottam.- Indulás!-kiáltottam el magam, mire elkezdtem emelkedni.- üzenem Zelonak, hogy a második holdtölte után jövök.-ezzel már ott sem voltam.
                    ~~~
Az átjárón átlépve, éreztem az emberek romlottságát. Seoulban kötöttem ki. Itt még nem is jártam. Feltérképeztem fejben az egész várost. Megtaláltam a legjobb klubot, így odateleportáltam magam. Egy szem pillantás alatt, ruhát váltottam. Egy egyszerű, rövid ,vörös ruhát választottam, fekete magassarkúval.
Éreztem, hogy különleges  éjszaka lesz.