2014. november 13., csütörtök

1 fejezet. -Alvilág

Sivár,kietlen pusztaság mindenhol. Az ég mint mindig vörösen ragyog, akár éjjel, akár nappal van. Az alvilág hatalmas, és én mégis unatkozok. A lelkek kínzása nem hozza már a várva várt érzést.
-Zelooooooo-nyújtottam el társam nevét.
-Igen? Mi a baj?-kérdezte rögtön
-Unatkozom. A nagyfőnök nem ad munkát.-hisztiztem mint egy földi halandó.  Igazából csak nemrég kezdtem el, a halandókat figyelni unatkozás céljából.
-Danbi hagyd abba! A falra mászok a hülyeségeidtől. Az alvilág retteg tőled de te mégis hisztizel mint egy cafka-üvöltött rám Zelo. Csak felvont szemöldökkel néztem rá. Mire felfogta mit is tett.
- Úgy látszik nem mindenki retteg tőlem-feleltem hidegen. -elmentem majd jövök.
Tudtam, hogy igaza van. De fájt, hogy
pont ő bánt a szavakkal. A kastélyom előtt ott állt hűséges sárkányom Belzebub. Fekete és arany színben pompázott. Egyedi volt. Egyetlen egy sárkány sem érhetett a nyomába. Ő volt a legerősebb és leggyorsabb.
-Hova hova asszonyom? -bukkant fel a semmiből Taemin a kicsinyke imp.
- A felszínre. Megyek elcsábítok pár buta halandót, és megszerzem a lelküket.-vontam vállat majd Belzebub hátára ugrottam.- Indulás!-kiáltottam el magam, mire elkezdtem emelkedni.- üzenem Zelonak, hogy a második holdtölte után jövök.-ezzel már ott sem voltam.
                    ~~~
Az átjárón átlépve, éreztem az emberek romlottságát. Seoulban kötöttem ki. Itt még nem is jártam. Feltérképeztem fejben az egész várost. Megtaláltam a legjobb klubot, így odateleportáltam magam. Egy szem pillantás alatt, ruhát váltottam. Egy egyszerű, rövid ,vörös ruhát választottam, fekete magassarkúval.
Éreztem, hogy különleges  éjszaka lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése