3. Fejezet-Földi Pokol.

Zelo Szemszöge:

YungHong

Itt hagyott az a bolond nő személy. Elegem volt belőle. azt hitte hogy félek tőle, na jó így volt de ezt neki nem kell tudnia. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról és kiindultam de Taemin az utamat állta.
-Mit akarsz?-morrantam rá
-Az úr nő üzente, hogy a második holdtölte után tér vissza.
- Melyik világnak megfelelően?
-Sajnálom úrfi ezt az információt nem adta tudtomra az úr nő.-mondta majd elsietett.Dühösen indultam meg immáron az uticélom felé, reméltem, hogy senki sem fog észrevenni. Kegyetlen démonnak akartam tűnni, de az iker testvérem miatt ez lehetetlen volt. Ő volt az egyetlen, rokonom és bár ő angyal volt én meg Démon mégis, néha találkoztunk. És, hogy miért? mert valamien szinten egymásra vagyunk utalva, és ezt még Danbinak sem mondtam el. A csendet a lelkek szenvedő sikolya töltötte ki. Néha már fel sem tűnik de most felettébb zavart. Mikor a határra értem ő már ott volt
-Szia YunHong. hogy vagy?
- Szia Zelo. örülök, hogy látlak, bár nem a legjobb időzítés volt, hogy hívtál.Mindenki meg van bolondulva mert Hyunseung és Kevin a földön járnak. Így most mindenki megtalál- húzta össze magát. Tudtam hogy neki sem könnyű az élete, hiszen mindenki hozzán hasonlította de mi Ég -ésPokol voltunk.
-Danbi is most ment a földre és ha ők ketten találkoznak annak tudod mi lesz a vége...-sóhajtottam fel.- Újabb ok a háborúra.
-Ne aggódj testvérem nem lesz semmi baj. Oly hatalmas a föld kétlem hogy ugyan oda mentek volna- nyugtathatott. Talán igaza van. nagyon is remélem.

Danbi Szemszöge:

-Chh. Hogy volt képes az az angyal elrontani a szórakozásom ... Ez még bosszút kíván. Bár meg kell hagyni szívesen eljátszadoznék vele. Mi a franc Danbi verd ki a fejedből ezt a hülyeséget. Ő egy kicseszett angyal, és te írtod őket.. nem hagyhatod hogy egy is elcsábítson. Téged aki a pokol trón örököse. - szidtam meg magamat. Annyira idegesített minden, hogy elkezdtem remegni. Dühömben aki csak a közelembe volt megöltem. Nem érdekelt, hogy nő, férfi, vagy esetleg gyermek az illető, csak öltem.

Zelo

-Találkozunk a pokolban hapsikám.-üvöltöttem az egyik férfi képébe. úgy fél óra öldöklés után, kissé higgadtabban folytattam az utam. Leültem egy közeli park félreeső padjára, és meditálni kezdtem.
- Zelo.-hívtam
- Mondjad! Merre jársz?-kérdezte aggódva(?)
-Azt hiszem Seoulban vagyok. És van itt egy Angyal is. A következő teliholdnál megyek, addigra kicsinálom azt a csinos kis tollas seggét.-hadartam el
-Nem kéne. nem rég beszéltem YungHong-al. az az angyal igazán beteheti nekünk a kaput. ha megölöd azzal nem teszel jót. inkább gyere most vissza jó?-mondta. Tudtam , hogy igaza volt főleg úgy, hogy a testvére is ezt mondta de akkor is. Belőlem senki sem válthat ki ilyen érzelmeket!
-Nem! Elkerülöm de kell a változatosság. -nevettem fel majd megszakítottam a kapcsolatot. Aish, hogy utáltam én ezt.- Héé te angyal esküszöm az égre ha legközelebb találkozunk, kifaggatlak,hogy mit keresel itt, és miféle varázslatot bocsájtottál rám.-üvöltöttem.
-Én ugyan semmilyen varázslatot nem alkalmaztam. azt sem tudom miről beszélsz Démon.-szólalt meg mögülem. Annyira el voltam foglalva, Zelo-val hogy nem vettem észre, hogy jönnek.
-Chh tényleg?-hírtelen álltam fel és rontottam neki.- Kitépem a tollaidat és megetetem veled te mocsok.-üvöltöttem, de hozzáérni nem tudtam. amint a szemébe néztem minden haragom ellszált. Olyan volt mintha megbabonázott volna. De hisz ez képtelenség. A szívéhez kapott és mosolygott. Nem ez képtelenség hogy ő lenne az akit nekem rendelt a sors. Hisz ő angyal én meg Démon.
-Ez lehetetlen.
-Mér miért lenne az. Épp ezért az érzésért jöttem a földre. Bár engem is meglep hogy egy Démon teszi ezt velem, és nem egy fajtám béli. De te is tudod hogy ez így van jól. Talán mi hozzuk el a békét a két világban-mosolygott és elindult, hogy csökkentse a kettőnk közötti kis távot.De ezt nem hagyhattam ezért kámforrá vállaltam.

Hyunseung