3. Fejezet-Földi Pokol.

Zelo Szemszöge:

YungHong

Itt hagyott az a bolond nő személy. Elegem volt belőle. azt hitte hogy félek tőle, na jó így volt de ezt neki nem kell tudnia. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról és kiindultam de Taemin az utamat állta.
-Mit akarsz?-morrantam rá
-Az úr nő üzente, hogy a második holdtölte után tér vissza.
- Melyik világnak megfelelően?
-Sajnálom úrfi ezt az információt nem adta tudtomra az úr nő.-mondta majd elsietett.Dühösen indultam meg immáron az uticélom felé, reméltem, hogy senki sem fog észrevenni. Kegyetlen démonnak akartam tűnni, de az iker testvérem miatt ez lehetetlen volt. Ő volt az egyetlen, rokonom és bár ő angyal volt én meg Démon mégis, néha találkoztunk. És, hogy miért? mert valamien szinten egymásra vagyunk utalva, és ezt még Danbinak sem mondtam el. A csendet a lelkek szenvedő sikolya töltötte ki. Néha már fel sem tűnik de most felettébb zavart. Mikor a határra értem ő már ott volt
-Szia YunHong. hogy vagy?
- Szia Zelo. örülök, hogy látlak, bár nem a legjobb időzítés volt, hogy hívtál.Mindenki meg van bolondulva mert Hyunseung és Kevin a földön járnak. Így most mindenki megtalál- húzta össze magát. Tudtam hogy neki sem könnyű az élete, hiszen mindenki hozzán hasonlította de mi Ég -ésPokol voltunk.
-Danbi is most ment a földre és ha ők ketten találkoznak annak tudod mi lesz a vége...-sóhajtottam fel.- Újabb ok a háborúra.
-Ne aggódj testvérem nem lesz semmi baj. Oly hatalmas a föld kétlem hogy ugyan oda mentek volna- nyugtathatott. Talán igaza van. nagyon is remélem.

Danbi Szemszöge:

-Chh. Hogy volt képes az az angyal elrontani a szórakozásom ... Ez még bosszút kíván. Bár meg kell hagyni szívesen eljátszadoznék vele. Mi a franc Danbi verd ki a fejedből ezt a hülyeséget. Ő egy kicseszett angyal, és te írtod őket.. nem hagyhatod hogy egy is elcsábítson. Téged aki a pokol trón örököse. - szidtam meg magamat. Annyira idegesített minden, hogy elkezdtem remegni. Dühömben aki csak a közelembe volt megöltem. Nem érdekelt, hogy nő, férfi, vagy esetleg gyermek az illető, csak öltem.

Zelo

-Találkozunk a pokolban hapsikám.-üvöltöttem az egyik férfi képébe. úgy fél óra öldöklés után, kissé higgadtabban folytattam az utam. Leültem egy közeli park félreeső padjára, és meditálni kezdtem.
- Zelo.-hívtam
- Mondjad! Merre jársz?-kérdezte aggódva(?)
-Azt hiszem Seoulban vagyok. És van itt egy Angyal is. A következő teliholdnál megyek, addigra kicsinálom azt a csinos kis tollas seggét.-hadartam el
-Nem kéne. nem rég beszéltem YungHong-al. az az angyal igazán beteheti nekünk a kaput. ha megölöd azzal nem teszel jót. inkább gyere most vissza jó?-mondta. Tudtam , hogy igaza volt főleg úgy, hogy a testvére is ezt mondta de akkor is. Belőlem senki sem válthat ki ilyen érzelmeket!
-Nem! Elkerülöm de kell a változatosság. -nevettem fel majd megszakítottam a kapcsolatot. Aish, hogy utáltam én ezt.- Héé te angyal esküszöm az égre ha legközelebb találkozunk, kifaggatlak,hogy mit keresel itt, és miféle varázslatot bocsájtottál rám.-üvöltöttem.
-Én ugyan semmilyen varázslatot nem alkalmaztam. azt sem tudom miről beszélsz Démon.-szólalt meg mögülem. Annyira el voltam foglalva, Zelo-val hogy nem vettem észre, hogy jönnek.
-Chh tényleg?-hírtelen álltam fel és rontottam neki.- Kitépem a tollaidat és megetetem veled te mocsok.-üvöltöttem, de hozzáérni nem tudtam. amint a szemébe néztem minden haragom ellszált. Olyan volt mintha megbabonázott volna. De hisz ez képtelenség. A szívéhez kapott és mosolygott. Nem ez képtelenség hogy ő lenne az akit nekem rendelt a sors. Hisz ő angyal én meg Démon.
-Ez lehetetlen.
-Mér miért lenne az. Épp ezért az érzésért jöttem a földre. Bár engem is meglep hogy egy Démon teszi ezt velem, és nem egy fajtám béli. De te is tudod hogy ez így van jól. Talán mi hozzuk el a békét a két világban-mosolygott és elindult, hogy csökkentse a kettőnk közötti kis távot.De ezt nem hagyhattam ezért kámforrá vállaltam.

Hyunseung

2. Fejezet -Mennyország

Meleg fuvallatok, gyönyörű mesés tájak, angyalok és más gyönyörű teremtmények, élő helye volt a mennyország. Ezzel csak egy probléma volt. Utáltam az egészet.
Unalmas volt, és általában az itt élő elfek, és tündék mind fennhordták az orrukat. Pedig mi  felettük álltunk.
-Kevin  kérlek én ezt nem bírom-akadtam ki - még a földön is nyugodtabb az élet.
-Felejtsd el. Én nem megyek oda le.-tiltakozott, ezért elkezdtem kiskutya szemekkel nézni rá. -Ne csináld. Na jó. Menjünk.- magasba emelkedtünk, és a földre szálltunk. Találomra kiválasztottunk, egy földrészt és aszerint formáltuk külsőnket.
-Huhh de szexy vagy -röhögtem képen Kevint.
-te sem panaszkodhatsz. De most merre? Este tíz óra.
-keressünk egy szórakozó helyet? - ajánlottam fel, mire csak bólintott egyet. Egy menő helyet szúrtunk ki. A neve Kék Hold. Hamar bejutottunk , hatalmas tömeg volt bent. Könnyű volt elvegyülnünk. Rengeteg nő dörgölőzött hozzánk, de egyik sem keltette fel az érdeklődésem.
-Érzed?-fordult felém Kev. -egy démon van itt.
-Ne foglalkozz vele. Nem ezért vagyunk itt-feleltem. Bár valami a mellkasomba  furcsán bizseregni kezdett. Szememmel végigpásztáztam a terepet. Kerestem valakit, de nem tudom kit. Aztán a pultnál megláttam. Messziről kitűnt a többiek közül. Haja a derekát súrolta, ruhája vérvörös volt, mely kiemelte csodás fenekét. Az arcát nem láttam mivel eddig háttal volt, de mintha megérezte volna, hogy figyelik. Amint megfordult megállt a vér az ereimben. Gyönyörű volt. Nem evilági. És ekkor minden darabokra hullott. DÉMON! Ez mi sem igazolta jobban, mint az az ördögi mosoly miután felfedezte, álcánk mögötti valódi személyiségünket. Intett egyet majd köddé vált.
Éreztem nem most láttam utoljára.

1 fejezet. -Alvilág

Sivár,kietlen pusztaság mindenhol. Az ég mint mindig vörösen ragyog, akár éjjel, akár nappal van. Az alvilág hatalmas, és én mégis unatkozok. A lelkek kínzása nem hozza már a várva várt érzést.
-Zelooooooo-nyújtottam el társam nevét.
-Igen? Mi a baj?-kérdezte rögtön
-Unatkozom. A nagyfőnök nem ad munkát.-hisztiztem mint egy földi halandó.  Igazából csak nemrég kezdtem el, a halandókat figyelni unatkozás céljából.
-Danbi hagyd abba! A falra mászok a hülyeségeidtől. Az alvilág retteg tőled de te mégis hisztizel mint egy cafka-üvöltött rám Zelo. Csak felvont szemöldökkel néztem rá. Mire felfogta mit is tett.
- Úgy látszik nem mindenki retteg tőlem-feleltem hidegen. -elmentem majd jövök.
Tudtam, hogy igaza van. De fájt, hogy
pont ő bánt a szavakkal. A kastélyom előtt ott állt hűséges sárkányom Belzebub. Fekete és arany színben pompázott. Egyedi volt. Egyetlen egy sárkány sem érhetett a nyomába. Ő volt a legerősebb és leggyorsabb.
-Hova hova asszonyom? -bukkant fel a semmiből Taemin a kicsinyke imp.
- A felszínre. Megyek elcsábítok pár buta halandót, és megszerzem a lelküket.-vontam vállat majd Belzebub hátára ugrottam.- Indulás!-kiáltottam el magam, mire elkezdtem emelkedni.- üzenem Zelonak, hogy a második holdtölte után jövök.-ezzel már ott sem voltam.
                    ~~~
Az átjárón átlépve, éreztem az emberek romlottságát. Seoulban kötöttem ki. Itt még nem is jártam. Feltérképeztem fejben az egész várost. Megtaláltam a legjobb klubot, így odateleportáltam magam. Egy szem pillantás alatt, ruhát váltottam. Egy egyszerű, rövid ,vörös ruhát választottam, fekete magassarkúval.
Éreztem, hogy különleges  éjszaka lesz.

Bevezető.

Angyalok, ördögök, szellemek és más földöntúli létezése. Vajon az emberek hány százaléka hisz bennük? Nos kevesen. De mi van akkor ha a földön eluralkodik a káosz, és az emberek belecsöppennek egy háború kellős közepébe? Mit tesznek a tudatlanok azok akik hitetlenkednek.  De nem is a háború a lényeg talán hanem az előzményei. Miért döntöttek a legfőbb hatalmak amellett, hogy ezt meglépjék? Miért tellt be mindenkinél az a bizonyos pohár, hogy felfedjék magukat az oly butának titulált emberek előtt?
De a legfőbb kérdés akkor is a miért?
Ezekre is megkapjuk a választ, sőt talán még többet is.
Egy angyal -Jang Hyun Seung-és egy démon  Moon Danbi megismerkedése és hosszú bonyodalmas szerelmének története.